A Torontói Egyetem antropológusa szerint nem Afrika volt az emberi evolúció bölcsője, az inkább egy közbülső állomás volt. David Begun kanadai antropológus, a Torontói Egyetem professzora európai kollégáival éppen újraírja a nagymajmok, az emberszabásúak és ezzel az emberiség történetét is.
A legutóbbi időkig hangoztatott Afrika-centrikus evolúciós nézetekkel ellentétben ugyanis Begun, és kollégái úgy vélik, hogy az emberréválás bölcsője nem Afrika, hanem Eurázsia. A kanadai professzor, és kutatótársai két fossziliát említenek, mint bizonyítékokat elméletükre, mindkettőt Európában fedezték fel. Az egyik a ma élő nagymajmok, és emberek legközelebbi rokona, a másik pedig egy koponya, ami az afrikai emberszabásúak, és az emberek egyik rokonáé volt.
Az előbbit 20 éve találták meg Németországban, és a lelet feltételezhetően 16,5 millió éves, ami Begun szerint 1,5 millió évvel idősebb, mint az ismert hasonló afrikai leletek kora. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az emberszabásúak, és az emberek családja először Eurázsiában jelent meg, nem Afrikában.Az utóbbit, vagyis a koponyát pedig Magyarországon találta meg néhány évvel ezelőtt Begun, és magyar kutatótársa Kordos László. Az említett Dryopithecus koponya igen jó állapotban maradt fent.
Jellemzői, hogy nagyon hasonlít a ma is élő emberszabásúak koponyájára úgy az agytérfogat méretét illetően, mint a koponya alakját tekintve is, de ugyanez elmondható az arckoponyáról, és a fogazatról is.
Ezek a leletek David Begun szerint azt sugallják, hogy az emberszabásúak legkorábbi ősei Eurázsiából vándoroltak Afrikába, kb. 17 millió évvel ezelőtt, mielőtt még a két kontinens elszakadt volna egymástól, a Földközi-tenger kiszélesedését követően.
A kutatók szerint a nagymajmok Eurázsiában élték virágkorukat, majd Ázsiában, és Afrikában különböző irányokba kezdtek fejlődni, amelyek eredményei a nagymajmok, gorillák és a csimpánzok lettek. Az egyik fejlődésipálya pedig az emberek őséhez vezetett, kb. 6 millió évvel ezelőtt.