A sarkvidéki olvadás valóban a vég kezdete? Az 1940-es és mostani fényképfelvételeket összehasonlítva jelentős különbség mutatkozik a zöld növényzet kiterjedésében a szubarktikus zónában. A tudósok legújabb vizsgálatai szerint terjednek a mezők és az erdők az arktikus régiókban annak hatására, hogy az éghajlat változik, Földünk felmelegszik. Egyes helyeken, az északi sarkvidék lakatlan területein megduplázódott a zölddel borított területek mérete.
Ezt a Nature folyóiratban megszólaló tudósok az 1940-es években , illetve az újabban készített fényképfelvételek összehasonlítása alapján állapították meg. A háború után az alaszkai vidéken ezrével készítettek légi felvételeteket az olajkitermelés megalapozása céljából és ezeket ismételték most meg. A szakemberek egyelőre óvakodnak a végső következtetések levonásától. Egyesek szerint az északi régió kizöldülése kompenzálhatja a trópusokon tapasztalható kiszáradást, elsivatagosodást, hiszen a mezők és az erdők képesek a Föld klímáját megváltoztató gázok, a széndioxid abszorbálására. A tudósok szerint ahhoz hasonló jelenség játszódhat le, ami 8 ezer évvel ezelőtt, a legutóbbi jégkorszak végén is történt - olvasható a Nature-ben.
A globális felmelegedés egyre szélesebb körben okoz súlyos problémákat világszerte. Itt éppen egy áldásosnak tekinthető jelenséggel állunk szemben. Ám ennek a folyamatnak, melynek során az Arktika felmelegszik, más, kevésbé örömteli következményei is vannak. Ha a folyamat visszafordíthatatlan akkor a szubarktikus növényzet és állatvilág súlyos térvesztése akár ezen ökoszisztéma kihalásához is vezethet. Ez pedig nem lesz elszigetelt jelenség, hiszen a sarki tengerek életben gazdag vizei kiürülhetnek.
A lombhullatók elterjedésével a tűlevelűek a sarkkörhöz szorulnak, aminek végzetes hatása lehet több ország fakitermelésére, erdőgazdálkodására. A felmelegedés a sarkokon gyorsabb mint más szélességen, ám az ott felhalmozott nagy mennyiségű jég elolvadásával a tengerek szintje jelentősen megemelkedhet. Még a legóvatosabb számítások szerint is ez száz év alatt 2,5 - 6 méterrel emeli meg a világóceán szintjét.
Már ez is katasztrófális hatással lehet olyan országokra, mint Hollandia, vagy Banglades. Ám más kutatók szerint az emelkedés száz év alatt meg fogja haladni a tíz métert, egyes feltevések szerint elérheti a hetven métert. Ez gyakorlatilag minden tengerparti település végét jelentheti, és közvetlenül a Föld lakosságának harminc százalékát, közvetve a Föld teljes népességét. A kontinentális területek éghajlata alapvető változásokon megy át: jelenleg is megfigyelhető Európa éghajlatában bizonyos szabályosság: például a Nyugat-Európát sújtó mind hevesebb viharok, vagy a nagy Közép-Kelet Európai esőzések.
Keveset tudunk az éghajlat és időjárás változásairól ahhoz, hogy minden következményt megjósoljunk. Az Ensz márciusban megjelent, és nagyon óvatos becsléseken alapuló számítása szerint a termőterületek mintegy tíz - huszonöt százaléka használhatatlanná válik ebben az évszázadban, méghozzá olyan területeken, ahol a népesség jelenleg is éhezik.
Azokon a területeken ahol jelenleg intenzív mezőgazdasági művelés folyik, az éghajlat változása miatt eltűnhetnek az évszázados növénykultúrák, az új növényzet meghonosodása előtt a talaj a meleg és az esőzések következtében elsivatagosodik, illetve egyes területeken elszikesedik.
Ezt a jelenséget jelenleg is megfigyelhetjük az Alföld Hortobágy elnevezésű területén. Itt évezredekig erdőségek álltak, ám a Magyar Királyság idején a fákat az utolsó szálig kivágták. A keletkezett mezőséget pedig a ridegen tartott állatok trágyája és pusztítása azzá a szikes, poros sivataggá tette, ami ma a magyar Puszta. Kétségtelen, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park az ország egyik büszkesége és az ott a felszínre kerülő, illetve odavezetett vizek életben tartják azt a kevés, és szegényes növényzetet, amelyet a sivár talaj még eltartani képes.
Ez ismétlődik éppen a Keleti-Kárpátokban, azzal a különbséggel, hogy ennek a következményeit már érezhetik a Tisza mentén lakók. Az ottani erdőkben folyó rablógazdálkodás miatt a tavaszi olvadás hirtelen zúdul le, mivel már nincsen növényzet, amely megtartaná a nagy tömegű vizet, így az amellett, hogy áradásokat okoz, lemossa a termőföld tonnáit, csupasz sziklákat hagyva csupán maga után.
A globális felmelegedés hasonló következményekkel fog járni, azzal a különbséggel, hogy a pusztulás itt nagyobb területre terjed ki. Egész országrészek kerülhetnek víz alá az emelkedő tengerek és állandó áradások miatt, súlyosbítva az amúgy is terjedő szikesedést, csökkentve az élő növényzetet és így növelve a légkörben maradó szén-dioxid mennyiségét. Tragikus a helyzet a sarkokon: a tundra és a fagyott talaj nagy mennyiségű szén-dioxidot köt le, és tart megkötött állapotban, mint a terjedő erdők: így arányaiban több lesz ugyan a zöld növényzet, mégis egyre emelkedik majd a szén-dioxid mennyisége, tovább fokozva a felmelegedést.
A nagy kiterjedésű jégmezők szintén hűtőhatással bírnak, mivel a napfény túlnyomó részét visszaverik. Ezek olvadásával szintén növekszik a sarkokon a hőmérséklet. Ami további olvadáshoz vezet.Volt már példa a Föld történetében arra, hogy bolygónknak nem voltak jégsapkái: ez volt a dinoszauruszok kora, mikor ezek a csodálatos állatok uralták az egész Földet. Nekik jó volt. Hogy nekünk is megfelel-e, ezt majd a jövő dönti el.